Ez az olvasmány segít egy másikfajta, sokak által már régóta nem használt látásmód
újraélesztésében. Mi a valóság, és mi az amit valóságnak hiszünk?
újraélesztésében. Mi a valóság, és mi az amit valóságnak hiszünk?
Irta: Duncan Shelley
Julius Andan - VILÁG A SZÍNFALAK MÖGÖTT
Julius Andan - VILÁG A SZÍNFALAK MÖGÖTT
Az emberi elme a legfőbb, mi több, az egyedüli háborús hadszíntér. Minden háború elsődlegesen szellemi síkon zajlik, és a fizikai erőszaknak csak látszólag a test a célpontja.
Az ön józan esze, az intelligenciája, a tehetsége és a jövője ellen folyik a harc.
Ebben a háborúban a puskagolyó a hazugság, a páncél a titok, és az orgyilkos a szaktekintély, aki a „mindent jobban tud, mint ön”.
Az elnyomás forrása egy titkos társaság, amelyről a szakirodalom sehol sem tesz említést. Julius Andan 25 éven át hűen szolgálta ezt a társaságot, majd a fennálló rendszer első árulója lett.
Vallomása, A világ a színfalak mögött, eszközöket ad önnek, amikkel védekezni és győzni tud ebben a háborúban, amelytől a Föld minden lakója szenved.
______________________________________________________________________________
Az ön józan esze, az intelligenciája, a tehetsége és a jövője ellen folyik a harc.
Ebben a háborúban a puskagolyó a hazugság, a páncél a titok, és az orgyilkos a szaktekintély, aki a „mindent jobban tud, mint ön”.
Az elnyomás forrása egy titkos társaság, amelyről a szakirodalom sehol sem tesz említést. Julius Andan 25 éven át hűen szolgálta ezt a társaságot, majd a fennálló rendszer első árulója lett.
Vallomása, A világ a színfalak mögött, eszközöket ad önnek, amikkel védekezni és győzni tud ebben a háborúban, amelytől a Föld minden lakója szenved.
______________________________________________________________________________
A Teljes Könyv Ingyenesen Olvasható Weboldalai
/docs.google.com/file/d/0B6zjt6zowP8pMTUyZTIwYzEtMzYxYy00ZTFhLWFkMGItNzMxNjdmMTFlMTc3/edit?hl=hu
__________________________________________________________________________________________________
\http://m.cdn.blog.hu/ne/neoltsal/file/Julius_Andan-Vilag_a_szinfalak_mogott.pdf
______________________________________________________________________________
/docs.google.com/file/d/0B6zjt6zowP8pMTUyZTIwYzEtMzYxYy00ZTFhLWFkMGItNzMxNjdmMTFlMTc3/edit?hl=hu
__________________________________________________________________________________________________
\http://m.cdn.blog.hu/ne/neoltsal/file/Julius_Andan-Vilag_a_szinfalak_mogott.pdf
______________________________________________________________________________
Kiadási Versió
http://www.scribd.com/doc/25009498/Julius-Andan-A-vilag-a-szinfalak-mogott
_____________________________________________________________________________________
_____________________________________________________________________________________
Duncan Shelley / Julius Andan - VILÁG A SZÍNFALAK MÖGÖTT
Tartalom
Az ember legnagyobb tévedése - az 1. lecke a világról
A civilizáció születése - a 2. lecke a világról
A hatalom lényege - a 3. lecke a világról
Az anyag vallása - a 4. lecke a világról
Tudomány és babona - az 5. lecke a világról
Oszd meg és uralkodj - a 6. lecke a világról
Züllött csillagok - a 7. lecke a világról
Oktatástól sújtva - a 8. lecke a világról
A gazdasági bilincs - a 9. lecke a világról
A beteg orvos - a 10. lecke a világról
A háborúk egyedüli oka - a 11. lecke a világról
Bemocskolt világ - a 12. lecke a világról
A bűnözés szerepe - a 13. lecke a világról
Terrorhullám - a 14. lecke a világról
Megtébolyítva - a 15. lecke a világról
Azok az átkozott emlékek - a 16. lecke a világról
A lélek tana - a 17. lecke a világról
A nagy rémálom - a 18. lecke a világról
Az ön felelőssége - az utolsó lecke a világról
Utószó
_______________________________________________________________________________
Duncan Shelley / JULIUS ANDAN - VILÁG A SZÍNFALAK MÖGÖTT
(Ajánlom minden léleknek - Ez a könyv a vezeklésem az elmúlt negyed évszázad bűneiért.)
Ha nem tetszik önnek, amit az elkövetkező oldalakon olvasni fog, ha felzaklatja, ha
képtelenségnek tartja, vagy azt gondolja, hogy egyszerűen EZ NEM LEHET, hogy igaz
legyen, akkor mondja azt, hogy én: Julius Andan, őrült vagyok. És ezzel a dolog el is
van intézve. Higgye el, nekem nem árt azzal, ha bolondnak néz. Nekem teljesen
mindegy, hogy mit gondolnak rólam, mert az úgysem változtat a valóságon.
Én magam is szeretném, ha az lenne az igazság, hogy elsüllyedtem volna az elmebaj mocsarában,
ostoba lázálmok gyötörnek, összefüggéstelenül írok és beszélek. Ha egy kívánságom
lehetne, akkor ez lenne: hadd legyek őrült! Én, csak én egyedül és a világ pedig legyen
szép, tiszta, kiegyensúlyozott és józan. Szép kívánság lenne.
Én azon kevesek közé tartozom, aki ártott az egész világnak. És többet, sokkal többet,
mint bárki, akinek a nevét ön ismeri. Az olyan hírességek, mint Néró, Dzsingisz Kán,
Sztálin, Hitler és a többi név a pszichopaták panteonjából, akiket csak fel tudna hozni,
csupán bábok voltak, nem többek. Kirakatbábok, akiket odatettek az emelvényre, hogy
őket lőjék le az igazi tettesek helyett. Én nem kirakatbáb voltam.
Én a TETTES voltam, aki mások mögé bújik.
A kezemhez nem tapad vér. A gyilkosság piszkos munka,
ahogy mondják: aljamunka és túlontúl látványos ahhoz, hogy a névtelenek közül bárki
ilyesmire vetemedjen. A névtelenek bűnei felülmúlnak minden olyan bűnt,
amit névvel rendelkező emberek követtek el.
Olyan bűnök ezek, amelyek kívül esnek a törvényeken és amelyeket egyetlen nép
törvénykönyve sem büntet. Ha fellapozza hazája büntető törvénykönyvét,
talál majd egy, vagy több paragrafust az úgynevezett hamis tanúzásról. De olyat nem, amely
önmagában bűnnek tekintené a hazugságot. Pedig mi lehetne annál nagyobb bűn,
mint félrevezetni az egész emberiséget?
Hazudni tudományos kérdésekben, hazudni az emberről,
a politika természetéről, hazudni a gazdaság mibenlétéről.
Ez emberek milliárdjait téveszti meg és fosztja meg még annak esélyétől is,
hogy IGAZI életet élhessenek, olyat, amilyet a sötét történelmünk
után ma már talán senki el sem tudna képzelni.
A hírekben a kiégett házakat veszik észre, a porban hever hullákat, az elrabolt kislányt,
az égbe szökő árakat. Holott az a lényeg. Az a kis, apró információ, ami hatással lesz az ön
gondolkodására és ebből kifolyólag az érzelmeire, a tetteire és az egész életére.
A gondolatok azok, amiket nem vesznek észre. A gondolatok, apró semmiségek.
Egyetlen grammot sem mutatnak a mérlegen, nem tudjuk a kezünkbe fogni, mikroszkóp
alá tenni, feljegyezni a színét és a méretét. És mégis: ott állnak minden emberi tett
hátterében, a háborúk hátterében, az elnyomás hátterében, a gyűlölet hátterében, az
egész történelem hátterében és többet számítanak, mint bármi. Gondolatok hozták létre
az atombombát, gondolatok miatt vetették be - és ha megint újra bevetik egyszer, ismét
csak a gondolatok állnak majd a háttérben.
Én egy olyan szervezetet szolgáltam az elmúlt huszonöt évben, amiről ön sohasem
hallott és olyan munkát végeztem (sajnos nagyon jól), ami elvileg nem is létezik.
Hivatásos hazudozó voltam.
És nem kicsiben csináltam, hanem nagyban, globális
méretekben. Hazudtam, hogy megrendelőim háborúkat robbanthassanak
ki, hogy egy hatalmas piacon egyeduralkodóként ócska termékeket adhassanak el dollár-milliárdokat
bezsebelve, hogy a végsőkig kifacsarhassanak népeket, hogy hamis vágányra
terelhessenek kutatási projekteket, hogy elsorvasszanak létfontosságú tudományos
kezdeményezéseket és így tovább - és így tovább.
Bárki is ön, én ártottam önnek. Profi hazudozóként az emberiséggel játszottam,
mindannyiunk jövőjét festettem feketére és nem én voltam az 1. ember ebben a
munkakörben. Ezrek voltak már elöttem, az írott történelem kezdetétöl máig.
Ezekröl a tudatos, szándékos, milliószor átgondolt, professzionális hazugságokról szeretnék írni
önnek, hogy lássa, milyen is ez a hely, ez a bolygó, ahol él, ahol mindannyian élünk.
Nem várok megbocsátást, nem várok feloldozást, nem várok semmit. Nem tudom,
mi lesz a következménye ennek a könyvnek: talán semmi, talán valami.
Azt sem tudom, mi az, amit egyáltalán remélni merhetek. Talán csak a lelkemet mardosó
iszonyú bűntudat miatt írok és ennyire önző vagyok.
Én magam sem tudom. De ha fáj önnek, amit olvasni fog, csak tartson nyugodtan őrültnek.
Akinek annyi a bűne, mint nekem, az biztosan nem normális.
Mielőtt belevág ennek a könyvnek az olvasásába, jobb, ha néhány dolgot tisztázok itt az elején.
Egy könyv önmagában csak - és kizárólag arra lehet bizonyíték, hogy van nyelv, van
írás és van nyomtatás....
Az igazság fontos. Fontos? Miért lenne az?
Mert igazat mondani szép dolog, mert az igazság megnemesít? Az igazság szabaddá tesz?
Azt hiszem, különösebb győzködés nélkül egyet tudunk abban érteni, hogy a hazugság nem jó.
Még a kegyes hazugság sem igazán jó, mert megtéveszt.
De mi a helyzet az igazsággal? Létezhet olyan igazság,
amelytől, ha ön a birtokában lenne, életveszélybe kerülne?
Létezhet olyan igazság, amelyet ha hirtelen megtudna, belerokkanna?
Mire lehet használni egy igazságot?
_______________________________________________________________________________
Folytatása:
/docs.google.com/file/d/0B6zjt6zowP8pMTUyZTIwYzEtMzYxYy00ZTFhLWFkMGItNzMxNjdmMTFlMTc3/edit?hl=hu
http://m.cdn.blog.hu/ne/neoltsal/file/Julius_Andan-Vilag_a_szinfalak_mogott.pdf
Tartalom
Az ember legnagyobb tévedése - az 1. lecke a világról
A civilizáció születése - a 2. lecke a világról
A hatalom lényege - a 3. lecke a világról
Az anyag vallása - a 4. lecke a világról
Tudomány és babona - az 5. lecke a világról
Oszd meg és uralkodj - a 6. lecke a világról
Züllött csillagok - a 7. lecke a világról
Oktatástól sújtva - a 8. lecke a világról
A gazdasági bilincs - a 9. lecke a világról
A beteg orvos - a 10. lecke a világról
A háborúk egyedüli oka - a 11. lecke a világról
Bemocskolt világ - a 12. lecke a világról
A bűnözés szerepe - a 13. lecke a világról
Terrorhullám - a 14. lecke a világról
Megtébolyítva - a 15. lecke a világról
Azok az átkozott emlékek - a 16. lecke a világról
A lélek tana - a 17. lecke a világról
A nagy rémálom - a 18. lecke a világról
Az ön felelőssége - az utolsó lecke a világról
Utószó
_______________________________________________________________________________
Duncan Shelley / JULIUS ANDAN - VILÁG A SZÍNFALAK MÖGÖTT
(Ajánlom minden léleknek - Ez a könyv a vezeklésem az elmúlt negyed évszázad bűneiért.)
Ha nem tetszik önnek, amit az elkövetkező oldalakon olvasni fog, ha felzaklatja, ha
képtelenségnek tartja, vagy azt gondolja, hogy egyszerűen EZ NEM LEHET, hogy igaz
legyen, akkor mondja azt, hogy én: Julius Andan, őrült vagyok. És ezzel a dolog el is
van intézve. Higgye el, nekem nem árt azzal, ha bolondnak néz. Nekem teljesen
mindegy, hogy mit gondolnak rólam, mert az úgysem változtat a valóságon.
Én magam is szeretném, ha az lenne az igazság, hogy elsüllyedtem volna az elmebaj mocsarában,
ostoba lázálmok gyötörnek, összefüggéstelenül írok és beszélek. Ha egy kívánságom
lehetne, akkor ez lenne: hadd legyek őrült! Én, csak én egyedül és a világ pedig legyen
szép, tiszta, kiegyensúlyozott és józan. Szép kívánság lenne.
Én azon kevesek közé tartozom, aki ártott az egész világnak. És többet, sokkal többet,
mint bárki, akinek a nevét ön ismeri. Az olyan hírességek, mint Néró, Dzsingisz Kán,
Sztálin, Hitler és a többi név a pszichopaták panteonjából, akiket csak fel tudna hozni,
csupán bábok voltak, nem többek. Kirakatbábok, akiket odatettek az emelvényre, hogy
őket lőjék le az igazi tettesek helyett. Én nem kirakatbáb voltam.
Én a TETTES voltam, aki mások mögé bújik.
A kezemhez nem tapad vér. A gyilkosság piszkos munka,
ahogy mondják: aljamunka és túlontúl látványos ahhoz, hogy a névtelenek közül bárki
ilyesmire vetemedjen. A névtelenek bűnei felülmúlnak minden olyan bűnt,
amit névvel rendelkező emberek követtek el.
Olyan bűnök ezek, amelyek kívül esnek a törvényeken és amelyeket egyetlen nép
törvénykönyve sem büntet. Ha fellapozza hazája büntető törvénykönyvét,
talál majd egy, vagy több paragrafust az úgynevezett hamis tanúzásról. De olyat nem, amely
önmagában bűnnek tekintené a hazugságot. Pedig mi lehetne annál nagyobb bűn,
mint félrevezetni az egész emberiséget?
Hazudni tudományos kérdésekben, hazudni az emberről,
a politika természetéről, hazudni a gazdaság mibenlétéről.
Ez emberek milliárdjait téveszti meg és fosztja meg még annak esélyétől is,
hogy IGAZI életet élhessenek, olyat, amilyet a sötét történelmünk
után ma már talán senki el sem tudna képzelni.
A hírekben a kiégett házakat veszik észre, a porban hever hullákat, az elrabolt kislányt,
az égbe szökő árakat. Holott az a lényeg. Az a kis, apró információ, ami hatással lesz az ön
gondolkodására és ebből kifolyólag az érzelmeire, a tetteire és az egész életére.
A gondolatok azok, amiket nem vesznek észre. A gondolatok, apró semmiségek.
Egyetlen grammot sem mutatnak a mérlegen, nem tudjuk a kezünkbe fogni, mikroszkóp
alá tenni, feljegyezni a színét és a méretét. És mégis: ott állnak minden emberi tett
hátterében, a háborúk hátterében, az elnyomás hátterében, a gyűlölet hátterében, az
egész történelem hátterében és többet számítanak, mint bármi. Gondolatok hozták létre
az atombombát, gondolatok miatt vetették be - és ha megint újra bevetik egyszer, ismét
csak a gondolatok állnak majd a háttérben.
Én egy olyan szervezetet szolgáltam az elmúlt huszonöt évben, amiről ön sohasem
hallott és olyan munkát végeztem (sajnos nagyon jól), ami elvileg nem is létezik.
Hivatásos hazudozó voltam.
És nem kicsiben csináltam, hanem nagyban, globális
méretekben. Hazudtam, hogy megrendelőim háborúkat robbanthassanak
ki, hogy egy hatalmas piacon egyeduralkodóként ócska termékeket adhassanak el dollár-milliárdokat
bezsebelve, hogy a végsőkig kifacsarhassanak népeket, hogy hamis vágányra
terelhessenek kutatási projekteket, hogy elsorvasszanak létfontosságú tudományos
kezdeményezéseket és így tovább - és így tovább.
Bárki is ön, én ártottam önnek. Profi hazudozóként az emberiséggel játszottam,
mindannyiunk jövőjét festettem feketére és nem én voltam az 1. ember ebben a
munkakörben. Ezrek voltak már elöttem, az írott történelem kezdetétöl máig.
Ezekröl a tudatos, szándékos, milliószor átgondolt, professzionális hazugságokról szeretnék írni
önnek, hogy lássa, milyen is ez a hely, ez a bolygó, ahol él, ahol mindannyian élünk.
Nem várok megbocsátást, nem várok feloldozást, nem várok semmit. Nem tudom,
mi lesz a következménye ennek a könyvnek: talán semmi, talán valami.
Azt sem tudom, mi az, amit egyáltalán remélni merhetek. Talán csak a lelkemet mardosó
iszonyú bűntudat miatt írok és ennyire önző vagyok.
Én magam sem tudom. De ha fáj önnek, amit olvasni fog, csak tartson nyugodtan őrültnek.
Akinek annyi a bűne, mint nekem, az biztosan nem normális.
Mielőtt belevág ennek a könyvnek az olvasásába, jobb, ha néhány dolgot tisztázok itt az elején.
Egy könyv önmagában csak - és kizárólag arra lehet bizonyíték, hogy van nyelv, van
írás és van nyomtatás....
Az igazság fontos. Fontos? Miért lenne az?
Mert igazat mondani szép dolog, mert az igazság megnemesít? Az igazság szabaddá tesz?
Azt hiszem, különösebb győzködés nélkül egyet tudunk abban érteni, hogy a hazugság nem jó.
Még a kegyes hazugság sem igazán jó, mert megtéveszt.
De mi a helyzet az igazsággal? Létezhet olyan igazság,
amelytől, ha ön a birtokában lenne, életveszélybe kerülne?
Létezhet olyan igazság, amelyet ha hirtelen megtudna, belerokkanna?
Mire lehet használni egy igazságot?
_______________________________________________________________________________
Folytatása:
/docs.google.com/file/d/0B6zjt6zowP8pMTUyZTIwYzEtMzYxYy00ZTFhLWFkMGItNzMxNjdmMTFlMTc3/edit?hl=hu
http://m.cdn.blog.hu/ne/neoltsal/file/Julius_Andan-Vilag_a_szinfalak_mogott.pdf
Kiadási Verzió